Isa Gábor  8 éves korában Kispesten kezdett el futballozni valószínűleg már ekkor tudta, hogy ez lesz a hivatása, hiszen már gyermekkorában is mindent alárendelt a focinak. A Honvéd az Építők és a BKV csapataiban játszott pályafutása során, majd folyamatos térdsérüléseit követően fel kellett hagynia az aktív játékkal. Azonban ezek után sem távolodott el a futballtól. Edzői karrierje a Lőrinci Fonó DSE serdülő csapatánál indult. 

Ezt követően a BVK Előre csapatánál edzősködött hosszú éveken keresztül. Ezen idő alatt rengeteg tapasztalatot szerzett. Már ekkor is remek edzőnek és pedagógusnak tartották, aki értett a gyerekek nyelvén. 

A karrierjének következő állomásaként 2004 és 2008 között a Honvéd utánpótláscsapatainál dolgozott. Ezek az évek alatt is számos hazai és nemzetközi tapasztalatot szerzett. 

A következő öt évben a Vasas Kubala Akadémia utánpótlásedzője lett. A Vasasnál töltött öt év alatt számos külföldi kupán vett részt és ért el szép eredményeket csapataival. 

2014-ben végül visszatért a Honvéd csapatához, ahol az U15-ös csapat szakmai vezetőjeként dolgozott. Az itt töltött hosszú évek alatt az U15-ös korosztály szakértője lett. A befejezett 7 bajnokságból 5 alkalommal emelhette csapataival magasba a trófeát.  

 

Edzőként nagyon sikeresen irányította a rábízott csapatokat. Számtalan győztes meccset vívott a hazai bajnokságban, emellett rengeteg sikert ért el külföldi tornákon Európa számos országában megmérkőzve a kontinens legjobb csapataival.

Búcsúzunk…..

„Kollégái mindig partnerre leltek benne, amikor a futballról akartak beszélgetni, de ezenkívül nem volt olyan emberi sors, vagy téma, ami nem érdekelte volna. Tudtuk, hogy reálisan látja a dolgokat, ezért bizalommal fordulhattunk hozzá. Azon kevesek egyike volt, aki elmondta véleményét, akkor is, ha az nem a legkedvezőbb volt számunkra. Tette mindezt úgy, hogy soha senkit nem bántott meg vele. Rohanó világunkban ez manapság már nagyon ritka. Játékosaival kialakult kapcsolata nagyon belsőséges volt. Mindenkiről mindent tudni akart. Számára a legfontosabb dolog az emberi kapcsolatai voltak. Sokan egy olyan társra leltünk benne, akire mindig számítani lehetett. Az életben valahol mindannyian ezt az embert keressük talán, de igazából nem mindenkinek adatik meg, hogy meg is találja.” (Zacsovics Tibor)